Ebben a stratégiában egyértelműen a növekedési részvényeké a főszerep, ugyanis olyan társaságokba fektetünk, melyek nagyon kicsik ezért könnyen tudnak nagyra nőni, akár a kezdetei méretük több százszorosára is, és ezáltal az ide fektetett pénzünk is több százszorosára nőhet. Ilyen növekedést a nagyvállalatoktól már nem várhatunk el, mert ez gyakorlatilag lehetetlen. Csak tegyük fel magunknak, hogy az Apple, a világ legnagyobb társasága tud e pár év alatt tízszeresére nőni? Nézzük az adatokat. Az USA éves GDP-je, vagyis az 1 év alatt megtermelt termékek és szolgáltatások összessége 2019-ben 21.430 milliárd dollár volt, míg az Apple 2019-es piaci kapitalizációja (részvényeinek összértéke) kb. 2.000 milliárd dollár volt. Tehát az Apple kapitalizációja az USA GDP-jének 9,3%-át tette ki. Kicsit most almát hasonlítunk körtével, viszont az a tőzsdére bevezetett részvények összértéke és az éves GDP összehasonlítása bevett szokás. Erről szól a Buffett Indikátor is. Ha tízszeresére nőne a vállalat értéke, akkor egymaga a GDP közel 100%-át tenné ki. Ez elméletben lehetséges, hiszen a vállalatok részvényárfolyamainak összessége jelenleg is a GDP 158%-át adja, viszont a gyakorlatban, ha az Apple hirtelen a tízszeresére nőne, akkor ez olyan mértékű emelkedést jelentene a GDP-hez képest, amire még sosem volt példa. Szóval a nagyvállalatoktól nem feltételezhetünk gyors nagy növekedést, mert nincs hova növekedniük. Nem tudnak többször annyi ügyfelet szerezni, hiszen a világ nagy része már az ügyfelük, illetve náluk költi el a pénze egy részét. Szolidan növekedni lehet, de rövid időn belül többszöröződni már nem. Viszont amire nem képes egy nagyvállalat, arra képes egy kisvállalat. Ha sikerül olyan terméket vagy szolgáltatást kifejleszteni, mellyel képes meghódítani a világot (mint az Apple, a Google, a Microsoft, vagy a Facebook az indulása elején), akkor akár több 1000 százalékos növekedésre is képes. És ezzel a stratégiával pont ezt lehet kihasználni. Viszont a győztes vállalatokra nagyon sok vesztes vállalat is fog jutni, melyek nem fognak tudni versenyképes termékeket és szolgáltatásokat kínálni, ezért meg fognak szűnni. Az ezekbe a társaságokba fektetett pénz egy része pedig véglegesen el fog veszni, viszont ezt a pénzt a nyerő társaságok kompenzálják. A Large Cap stratégiával összehasonlítva a Small Cap stratégia magasabb hozamra képes, de magasabb kockázat mellett. A magasabb kockázatot úgy tudjuk mérsékelni, hogy nagyon széles portfóliót választunk, akár több 1000 vállat között osztjuk el a pénzünket, így a vállalati csődök esetén a tőkénknek csak elenyésző része veszik el, melyet a nyerő társaságok növekedése képes kipótolni. A kockázatokat tekintve a szektorkockázat közepes, annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden szektorban van a stratégiának részesedése, de nincs részesedése a szektor meghatározó vállalataiban. A vállalati méretből származó kockázat pedig azért magas, mert csak kisvállalatok részei a stratégiának. A stratégiát 3 ETF alap alkotja. A Russell 2000 az USA 2000 kisvállalatát tartalmazza. Persze itt a kicsit amerikai viszonyok mellett kell érteni, ezeknek a vállalatoknak a mérete is több millió dollár. Az MSCI World Small Cap ETF-ben az egész világról 3500 vállalat van besorolva, míg az MSCI EMU Small Cap az eurózóna kb. 450 kisvállalatát tartalmazza. Legnagyobb súllyal a Russell 2000 képviseli magát, melynek oka, hogy korunk sikeres nagyvállalatai szinte mind az USA-ból jöttek köszönhetően az ottani vállalkozási és befektetési környezetnek. Az új iparágak új sikervállalatai is legnagyobb valószínűséggel az USA-ból fognak jönni. Ezért érdemes USA-t felülreprezentálni